5. fejezet: Konfliktusok sorozata

"Az érzések a szívben lakoznak, a beszéd az amit a szánkkal mondunk. A szavak képesek a dicsőséget bukássá, a barátságot gyűlöletté változtatni. Akik uralják a szavaikat, hatalmas fegyvert birtokolnak." (A palota ékköve) 

Egy gyors zuhanyzás után, magamra öltöttem egy világoskék nyári ruhát. kis enyhe sminkkel megcifrázva, majd óvatosan kipillantottam a nappaliba, hogy van-e itthon valaki. A lábamnak ahhoz képest, hogy az orvos szerint pár napot kellene pihennem kutya baja, de a biztonság kedvéért bekentem a felírt krémmel. Nagy sóhaj hagyta el testemet, mikor meggyőződtem róla, hogy a nappali üres. Nem akartam ismét veszekedésbe bonyolódni anyuval. Ám megkönnyebbülésem nem tartott sokáig. Észrevettem, hogy az erkélyajtó tárva-nyitva. 

–Talán mégis van itthon valaki? – gondoltam. Odaléptem, viszont legnagyobb szerencsémre drágalátos húgom üldögélt a fotelban a tabletjével és a facebook-ját böngészte. 

–Végre felébredt a Csipkerózsika is. Már ideje volt – nevetett. 

–Ne kötekedj, nem vagyok vicces kedvemben. Egyébként is, milyen jogon adod te meg a számomat másoknak? – szóltam le. 

–Oké oké leálltam. De ha már egyszer a barátjának tekint, akkor miért ne? Apropó, nagyon híres vagy már egy nap alatt. Gratulálok Unni, sztár lettél! – tolta elém a készüléket. 

–Ne hívj így! A telefonszámos ügyet pedig még lerendezzük. Mi a fene…? - kerekedett el a szemem. „Egy őrült lány tegnap délután lerohanta a GOT7 2 tagját. A pletykák szerint óriási rajongó.  A bálványoknak szerencsére nem esett baja.” Pislogtam kettőt, majd egy nem túl szép kifejezés hagyta el a számat. 

–Még, hogy őrült lány és óriási rajongó? Francokat – ment fel bennem a pumpa.

–Mond, hogy anyuék még nem látták ezt a cikket? – néztem kérlelően húgomra. 

–Nem hiszem! Kora reggel bementek a céghez, csak tegnap látták a képeket a neten. 

–Hah, még jó! Valahogy tisztáznom kell ezt az egészet!

–Jó nagy botrányba keveredtél az első napon – emlékeztetett Min Ah újra a történtekre. 

–Ne feszítsd túl a húrt. Remélem, Mark tud segíteni! 

–Szerinted megteszi ezek után? – kérdezte. 

–Úgy látszik neked nem sikerült kiismerned egy nap alatt. Szedd össze magad Min Ah, egy órára hivatalosak vagyunk a táncpróbájukon.

–Komolyan? – csillant fel a szeme. 

–Ma reggel hívott. Anyuék nincsenek itthon szóval együnk valamit és gyerünk. Bízom benne, hogy tud segíteni az ügyben is.

 –Na, végre valami érdekes is történik a mai napon – lelkesedett, majd felpattant a fotelból és két másodperc alatt a konyhában termett. 
Bepillantottam a hűtőszekrénybe, de azonnal be is csuktam. 

-Öö Min Ah! Amióta itt vagyunk anyuék még nem igazán jártak bevásárlóközpont közelébe ugye? – kérdeztem és a biztonság kedvéért még egyszer benéztem a hűtőbe, hogy tényleg nincs-e itthon semmi enni való. 

–Tényleg! Elfelejtettem mondani. Anyu ránk bízta a bevásárlást. Ott a lista az asztalon. - Ezt most komolyan gondolta, hogy képesek leszünk ennyi mindent beszerezni egyszerre? – kérdeztem, és végigszámoltam a venni valót. 
–Anyu mindent komolyan gondol – rázta a fejét húgom. 

–Együnk az étteremben valamit utána elintézzük a bevásárlást, különben is a sztárocskák is tudnak várni – húztam fel az orrom. 
Gyorsan összekaptuk magunkat és egy szempillantás alatt lent is voltunk az étteremben. Az étlap széles kínálattal rendelkezett, telis tele halasabbnál halasabb ételekkel. Én nem igazán rajongtam az ilyen kajákért, így át is lapoztam a tészta oldalra és egyből kiszúrtam a fokhagymás olívás tésztát. 

–Ezt kérem! – mondtam a pincérnek, aki 10 percen belül már hozta is a rendelést. Na, itt legalább a kiszolgálás gyorsabb, mint otthon. Min Ah velem ellentétben valami extra fűszeres koreai dolgot kért kimchi-vel. 
A bevásárlást gyorsan elintéztük ahhoz képest, hogy majdnem az egész üzletet megvettük. Még jó, hogy a szülők gondoltak az árakra és nem saját zsebből kellett állnunk. 
Pontosan 1 órakor értünk át a JYP-hez, úgyhogy egy szavuk se lehet a srácoknak. Az épület hatalmas volt, még a mi panelunknál is nagyobb. Belépve, szerencsénkre nem kellett keresgélni a fiúkat, hiszen Mark éppen akkor jött ki az egyik irodából. 

-Lányok, idetaláltatok? – kérdezte vigyorral a fején. 

–Ne is mond. Még a Han folyót is átúsztuk – poénkodtam. 

–Akkor biztos elfáradtatok. Gyertek, igyatok valamit – nevette el magát, majd mutatta, hogy kövessük.

Beljebb haladva a látvány csak még ámulatba ejtőbb volt, mint kint. Egy hatalmas előtérbe érkeztünk, melynek jobb oldalán meg is pillantottuk a büfét. Amíg Mark meghívott minket egy-egy limonádéra, mi már el is helyezkedtünk a kanapén és a járókelőket figyeltük. Min Ah rettentően be volt zsongva. Kiválasztotta azt az ülőgarnitúrát, amelyikről a legjobban átlátni a helyiséget és árgus szemekkel kereste az ismerős idolokat, remélve, hogy autogramot kérhet tőlük. Az épületben lézengtek az ismeretlen koreaiak. A legtöbb ember napszemüveget, vagy más egyéb kiegészítőt viselt, míg mások öltönyben és nyakkendőben a legmodernebb telefonokat szorítva a fülükhöz fel-alá mászkáltak. Erről eszembe jutott, hogy dobnom kellene anyunak egy sms-t. Nem szeretnék újabb veszekedésbe bonyolódni, elég volt tegnap este. Egy rövid mondatban összefoglaltam, hogy hol és kivel vagyunk, majd csak azt vettem észre, hogy húgom folyamatosan bökdösi a karomat. 

–Mi van? Ennyire lesokkolt a hely? – fogtam meg a karját, hogy végre abbahagyja. 

–Min Ji, ezt nem hiszem el! Látod, amit én? – kérdezte szemét le sem véve a bejárati ajtóról. 

–Úristen itt a Super Junior? Bár, ez hülyeség, mert nem ennél a cégénél dolgoznak! – viccelődtem. 

–Ajj ne csinálj úgy, mintha nem tudnád! Az ott Bae Suzy a Miss A egyik tagja! – mutatott a bejárt felé csillogó szemekkel. 

–Na, ezt most érthetően mond, ha kérhetem – fordultam volna felé, de mire elfordítottam a fejemet már csak az üres kanapét láttam magam mellett. 

–A húgod beszabadult a táncterembe? – dobta le mellém magát Mark egy-egy limonádéval a kezében. 

–Köszönöm! Nézz csak oda! – mutattam az említett személy felé, közben a másik kezemmel elvéve az italt. Min Ah már éppen próbált volna közelebb férkőzni az idol lányhoz. 

–Ennek nem lesz jó vége! – fejezte ki nem tetszését a srác. 

–Ne viccelj! Mit árthat a rajongójának egy idol? 

–Ha tudnád a részleteket nem ezt mondanád. Suzy 2 napja szakított a barátjával! Azóta, aki csak a közelébe megy és kommunikálni akar vele, azt levegőnek nézi, vagy elküldi melegebb éghajlatokra. Még a rajongóival is hidegen viselkedik! Valójában nagyon kedves és szeretetre méltó lány, viszont ez volt az első komoly kapcsolata és nagyon megviselte. 

–Daebak! Hogy felétek milyen zűrös az élet. Nálunk, ha egy hírességet dobnak, másnapra már mással van együtt, nem szentelnek ekkora figyelmet a történtekre. Mark már éppen fűzte volna hozzá gondolatait, amikor hangos kiabálásra lettünk figyelmesek és mindketten a hang irányába néztünk. 

–Menny innen! Nem látod, hogy nem érek rá ilyen kislányokkal foglalkozni! – kiabált a szupersztár Min Ah-ra, aki először megmerevedve állt majd összehúzott szemöldökkel visszaszólt. 

–Ezt mond még egyszer!  

–Nem hallottad, amit mondtam? Félre az útból! – majd ment volna tovább, de húgom elkapta a karját és szembe fordította magával. 

–Hogy viselkedhetsz így egy rajongóddal, aki semmi rosszat nem tett? – kiabálta könnyes szemekkel. Suzy elkerekedett szemekkel bámulta Min Ah-t, de szavak nem jöttek ki a száján. 

–Ezt nem nézhetem tovább tétlenül, cselekednem kell! – álltam fel, otthagyva Mark-t és ezzel figyelmen kívül hagyva, hogy épp próbál visszatartani. 

-Eressz el! Mégis kinek képzeled te magad, hogy csak így ráncigálhatsz egy szupersztárt? – kiabált az idol szinte már olyan hangosan, hogy az épületben lévő össze szempár őket bámulta. Mondandóját azonban nem folytathatta az idol, mert egy hatalmasat csattant a tenyerem az arcán. 

–Na erre varrj gombot! 

–Te-te, hogy merted ezt tenni Korea legnagyobb sztárjával? – hebegte, teljesen összezavarodva.

–Hah de még Korea legnagyobb sztárja – forgattam meg a szemem – ezt inkább nekem kéne megkérdezni. Magyarázatot követelek, hogy miért kellett így bánni egy rajongóval, aki még a légynek se tudna ártani? – kérdeztem fennhangon karba tett kézzel, hogy érezze a szánalmat. Suzy-nak azonban egy szó sem jött ki a száján, viszont ha egy gonosz pillantástól meg lehetne halni, én már halott lennék. Ekkor ért oda Mark a konfliktus helyszínére a cég vezérigazgatójával együtt. 

–Mi folyik itt? Hogy képzelitek, hogy ekkora zűrzavart csaptok egy ilyen helyen ráadásul egy idol és egy átlagember? Magyarázatot követelek! Erre mindketten egyszerre kezdtünk el érveket felsorakoztatni, hogy kihúzzuk magunkat a csávából, de Mark leállított. 

–Igazgató, kérem, nyugodjon meg! Az lenne a legjobb, ha ezt az irodában beszélnénk meg! Már így is az egész épület a feje tetejére állt. Ne vonjunk magunkra több figyelmet.

 –Legyen! Nem hiányzik még egy botrány a tegnapi után. Apropó tegnap – nézett rám gyanús szemekkel. –Olyan ismerősnek tűnsz, nem te vagy az ’elvetemült rajongó’ aki fangörcsöt kapott tegnap este JB és Mark láttán? – próbált faggatni. Az eddig dühösen ácsorgó Suzy tekintete rosszalló pillantássá alakult. 

–Nézze uram! Valójában azért jöttem, hogy segítséget kérjek az ügy elsimításában.

-Uram teljesen félreértette a helyzetet, én nem vagyok elvetemült, sőt még rajongó se, hanem… 

-Csend! Ezek szerint jó volt a megérzésem! – állított meg. –Most pedig mind ketten befelé az irodába. Még nem végeztünk! – szórt szikrákat szemeivel, majd elindult, mi pedig nem tehettünk mást, mint követni. Hátrafordultam és ránéztem Mark-ra, aki csak annyit mondott, hogy minden rendben lesz….hát remélem is.

30 perccel később

-Holnap reggel 6 óra 00-kor kezdhetsz! Jelentkezz Kang menedzser irodájában és meg ne próbálj késni, különben dupla annyi munkát kapsz! Értetted? – parancsolta az igazgató. 

–Igen is! – válaszoltam megforgatva szemeimet, majd mélyen meghajolva távoztam. Mikor kiléptem az ajtón Mark és a húgom abban a pillanatban letámadott és kérdésekkel halmozott el. 

–Min Ji szólalj már meg! – toporzékolt Min Ah. 
–Nyugodjatok meg, sikerült elintézni az ügyet kisebb nagyobb feltételekkel. 
–Még pedig? – kíváncsiskodott Mark. Holnaptól egy teljes hónapig a JYP-nek kell dolgoznom cserébe az igazgató beszél a sajtóval mondván, hogy egy alkalmazott vagyok itt, aki a menedzser kérésére közvetített egy fontos üzenetet nektek tegnap este és kénytelen volt átvágni a tömegen. 
–Hogy micsoda? Itt fogsz dolgozni egy egész hónapig? Ez nem lehet igaz Min Ji! Állandóan belekeveredsz valamibe és a végén még jól is jössz ki az egészből –rángatta a karomat húgom és Mark-ra nézett, vára az ő véleményét. 

–Igazán leszokhatnál erről! Leszakítod a karom. 

–Jól van na, csak örülök - biggyesztette le száját Min Ah.

–És mi volt Suzy-val? – váltott hirtelen témát. Láttam a szemén, valahogy nem tetszik neki ez az egész, hogy itt fogok dolgozni. 

–Minden rendben. Az igazgató elmagyarázta neki, hogy nem a rajongókon kell levezetni a feszültségeit és megígértette vele, hogy kérjen bocsánatot tőled Min Ah. 

–Már nem érdekel, nem foglalkozok vele többé akkor se, ha bocsánatot kér. A kedvenc előadóm ezt teszi velem? Oké, hogy ideges volt, de akkor is miért pont engem szúr ki? És én még azt hittem, hogy kedves lesz és autogramot is ad. Fenét! – mérgelődött húgom visszagondolva a történtekre. 

– Ne mond ezt szépség! – mosolygott rá Mark – adj neki még egy esélyt és hidd el, nem fogod megbánni, hogy ő a legkedveltebb előadód! 
– Hmm meglátjuk! – gondolkodott el. 

–Srácok, ne merengjünk a múlton, inkább áruld el Mark, mit szólsz hozzá, hogy holnaptól egy levegőt szívunk? – álltam elé csípőre tett kézzel.

 – Minden vágyam ez volt, hogy az őrült rajongót, akit csak egy napja ismerek, minden nap láthassam! – nevetett fel mire vállba bokszoltam. -Na de nem arról volt szó, hogy megnézhetjük a táncpróbátokat? – emlékeztettem a tényt, hogy valójában miért is vagyunk itt ahol semmi keresni valónk. 

–De Min Ji! Már 3 óra. Csak nem gondolod, hogy még az óta is minket várnak? – nézett az órájára Min Ah. 

–Lányok, szerintem jobb lenne, ha megnéznénk, mi folyik a táncteremben! Beleőszült e már a várakozásba a többiek – poénkodott Mark majd egyszerre indultunk meg a gyakorlóterem felé. 
Fél úton járva a folyosón egy alacsony szőke hajú izmos srác jött velünk szemben fújtatva és egyenes Mark előtt állt meg. 

–Hyung, hol voltál? Már két órája arra várunk, hogy megjelenj a táncpróbán az állítólagos vendégeiddel, de te eltűntél, mint a kámfor. Mi már addig vagy 5-ször elpróbáltuk a Just Right-t, persze a te részeidet mindig átvette valaki – magyarázott a srác. 

–Jackson, nyugodj meg! Közbe jött valami, de már itt vagyok. Sajnálom, hogy késtem! JB nagyon kiakadt? 

–Á nem, sőt örült neki, Kang menedzser még jobban! – blöffölt Jackson.

–Elmagyarázok mindent, csak előbb menjünk be a többiekhez! – mondta Mark. Mi a húgommal egy szó nélkül figyeltük a párbeszédet, majd Jackson bólintott és tovább mentünk a folyosón. 

–Srácok, megjöttünk! – jelentette ki Mark, amikor beléptünk a táncterembe. Ekkor 5 mérges szempár ragadt ránk, akik a falnak dőlve ültek és vizet kortyolgattak. 

–Örülünk, hogy végre ide értél a próba végére. Megmagyaráznád, hogy mégis hol voltál ennyi ideig? – állt fel az egyik, és Mark elé sétált. 

–Sajnálom srácok, hogy csak most jöttem, de a lányok egy kis konfliktusba keveredtek Suzy-val és a tegnapi ügyet is elintéztük! – ismertette Mark röviden az elmúlt két óra eseményeit. –Őt jobb lett volna elkerülni a mai napon. És megtudhatnánk kiket hoztál ma ide, hogy megnézzék a próbát? – kérdezte egy másik srác. 

–Ők lennénk azok! – mutatott ránk Mark – Min Ji és Min Ah. Tegnap költöztek az országba Európából. 

–Lányok, ők itt a GOT7 tagjai… -JB, JR Jackson, Youngjae, Bambam és Yugyeom – vágott bele húgom Mark mondandójába. 

–Héj srácok egy IGOT7! – kiabálta egy fiatal tag, azt hiszem Bambam mire a többiek körénk gyűltek. Végignéztem a fiúkon és találkozott a tekintetem JB-vel. 

–Köszönjük szépen, hogy meghívtatok a próbátokra és sajnálom, hogy miattunk késett Mark. Vagyis Min Ji miatt. – szólta el magát Min Ah mire meglöktem a vállát 

–Csak nem te vagy az ’őrült fan’ tegnapról? Tele van veled az internet! – ismert fel Jackson. 

–Én nem vagyok őrült, sőt még rajongó sem, komolyan mindenki félreérti a helyzetet? – akadtam ki. A fiúk elkerekedett szemekkel néztek rám, majd Markra. 

-Hyung, hogy hozhattál ide egy anti fant? Megőrültél? – fogta a fejét Bambam ijedten és két lépést hátrált. 

–Srácok, ő nem egy anti fan! Csak a barátnőjének akart egy fotót készíteni rólam tegnap és ezért keveredett bele a botrányba. Még jó, hogy JB időben érkezett és a rajongók nem támadták meg. 

–Nahát, szóval ő volt az a lány, aki tegnap kiosztott? – intézték kérdésüket egyszerre a tagok JB-nek. 

–Miről beszéltek? Megmentettem az életét és annyi tisztelet sem volt benne, hogy megköszönje! –Köszönjem meg, hogy elsodortál? – kiabáltam szinte már farkasszemet nézve a leader-rel. 

–Na, jól van, nyugodjon le mindenki, elvégre azért jöttek a lányok, hogy lássanak bennünket. Ezt beszéljétek meg máskor és lehetőleg ne folyjon vér egy ilyen apróság miatt! – tárta szét a kezét Jackson. 

–Ti csak helyezzétek magatokat kényelembe és élvezzétek a próbát! – mutatott Mark mosolyogva két székre, mire elfordítottam a fejemet, de továbbra is éreztem JB dühös tekintetét magamon. És nekem, ennek a baromnak a tekintetét kell elviselnem egy teljes hónapig. Meg fogok őrülni! A fiúk beálltak JB pedig elindította a zenét és kezdetét vette a műsor. Min Ah rettentően élvezte. Annyira énekelte a dalt, hogy már azt gondoltam táncolni is beáll a srácokhoz. Be vallom őszintén egyáltalán nem volt rossz a tánc, sőt tetszett, hogy egyszerre mozogtak, és szinte mindenkinek láttam a tánc örömét az arcán még JB-nek is akit egész próba alatt megpróbáltam nem figyelni, de állandóan betáncolt a látószögembe.

 –Jaj srácok ez eszméletlen jó volt. Hogy lehettek ilyen jók? – támadta le a fiúkat Min Ah és csillogó szemekkel lepacsizott velük.

 –Gyakorlat teszi a mestert! – mosolygott Mark rá, majd odajött hozzám. 

–Na, sikerült elragadtatnunk téged is? 

– Hát, már nem sok hiányzott, hogy elolvadjak a mozdulatoktól – nyújtottam rá a nyelvem. 

–Ilyet is most hallok először! – nevetett fel. 

–Nyugodtan hozzászokhatsz! – folytattam a csúfolódást, de ez nem tartott sokáig, mert hirtelen megragadta a karomat és felrántott a székből. 

–Hja mit csinálsz, már te is élvezed a rángatásomat, mint Min Ah? – rántottam el a karom. 

–Ha ennyire tetszett miért nem csinálod velünk? – kérdezte, mire én hangosan felnevettem. 

–Haha, ez jó vicc volt, mondj még ilyet – törölgettem a szemem. 

–Én is én is! – ugrott mellém húgom feltartott kezekkel. –Unni, gyere táncoljunk velük, tudom, hogy te is akarod ne is tagadd! – fenyegetőzött. 

–Mondtam, hogy ne hívj így, különben is mióta mondod te meg nekem, hogy mit csináljak? Hmm? – biccentettem oldalra fejemet karba tett kézzel.

 –Jaj ne csináld már, tudom, hogy szeretsz táncolni. Gyerünk! – állt mögém és a táncterem közepére próbált tolni. 

–Haj na jól van, de csak azért mert te szeretnéd! – néztem sunyin Markra, hogy még véletlenül se gondolja azt, hogy miatta adtam be a derekam. 

–De jó! – örvendezett húgom majd beállt mellém a kezével intve Mark-nak, hogy mutassa a koreográfiát neki. 

–Legalább a húgod meggyőzött, ha rám nem hallgattál! – kacsintott. 

–Ez az első és utolsó alkalom, hogy mások előtt táncolok. De ha már neked valaki segít, nekem se ártana egy ’tánc tanár’, hogy igazságosak legyünk. 

–Ez igaz! – értett egyet Mark majd a többiek felé fordult akik ismét a fal mellett helyezkedtek el. -Ki akar Min Ji-nek segíteni? – kérdezte kíváncsian, a szemével folyamatosan a leader-re nézve.  A többiek vették az adást, hogy Mark mire készül és mindnyájan azzal az érvvel álltak elő, hogy hulla fáradtak és lehetne JB, mivel ő mindig tele van energiával. 

–Szó sem lehet róla, még a végén megöl a szemeivel! 

-Na, menj már Hyung, kímélj meg minket még egy tánctól! – fogta a fejét Junior tettetve, hogy már alig él. 

–Látom, veletek nem lehet bírni – majd felállt és lazán mellém sétált.

 –Eszedbe ne jusson hozzám érni! – szórt szikrákat szemeivel JB.

 –Akkor inkább kiugrok az ablakon! – zsörtölődtem majd Mark elindította a zenét és elkezdtünk táncolni. Néhány lépést random eltaláltam, mert Min Ah mióta kijött az album állandóan a dance videóját nézi és automatikusan megjegyeztem a könnyű lépéseket még akaratom ellenére is. Kénytelen voltam azonban párszor ránézni JB-re, hogy mégse égjek le az egész GOT7 előtt az elrontott lépésekkel. Körülbelül a dal közepénél jártunk amikor hirtelen éles fájdalom nyilallt a lábamba és elvesztve az egyensúlyomat, majdnem elestem ha valaki nem kap el. Az ijedségtől becsukott szememet lassan kinyitottam. Bár ne tettem volna, mert pont annak a személynek a karjaiba estem, akiébe a legkevésbé szerettem volna. Döbbenten néztünk egymás szemébe, majd hirtelen valami furcsát éreztem a mellkasomban és visszacsukva a szemem azért imádkoztam, hogy ez az érzés ne az legyen, amire gondolok.